Az egyik legfontossabb dolog a kereskedésben a pszichológia. Befolyásolja a kereskedésünket, a profitunkat, a veszteségünket, a stratégiánkat, azaz szinte mindent. A deviza tőzsdén technikai elemzéssel elég szép kis profitot lehet összehozni. Ez ebból ered, hogy általában hasonló stratégiákat használnak az emberek (pivot pontok, macd....), azaz a birka szellem kifizetődő lehet. Észre lehet venni, hogy Fibonacci pontoknál télleg korrigál a piac, egy nagy emelkedés után 61,8 ig visszakorrigál majd újra folytatja az emelkedést. Tehát sokszor megismétlődnek az események, és mindenki hasonlóan cselekszik. Kb ugyanoda rakja a stopot, hasonló profitcélokat lehet észrevenni. Ez mind - mind pszichológiai dolog, nyomás. De a pszichénk nagyon rosszul reagál a kereskedésünkre. Kitalálunk egy stratégiát, teszteljük, megvannak a be - és kiszállási pontok meghatározása, a moneymanegment. Éles számlán folytatjuk a stratégiát, mivel megérett rá. Már az első keresekdéseken látszik, nem tartjuk be a stratégiánkat, mivel a félelem miatt lehet előbb zárjuk, mint kellene, és nem hagyjuk, hogy a stratégia beteljesüljön.
A köveztkező ellenségünk a mohóság. Sokszor eltérünk a stratégiától és a moneymanagmentől, úgymond úgyis jó a stratégia bírja a tőkénk, és ostobságokat csinálunk, pl másfélszeres vagy dupla kötést veszünk fel, holott még a stratégia szerint nem szabadna még. Vagy előbb belépünk a pozícióba, mondván nagyobb profitot akarunk majd nagyot koppanunk, mert zárnunk kell jó nagy mínuszban a poziciónkat.
A harmadik ellenségünk a türelmetlenség, nem várok félnapot, zárom a pozíciómat, így profittól esek el. Vagy nem tudom kivárni amíg minuszból plusszba megy az egyenleg (stratégiám szerint, és stop loss szerint még lehet annyi minuszban), hanem zárom veszteséggel, így megint vesztes trade-t csináltam.

Összfoglalva, a stratégiánkat néha nem teljesen alkalmazzuk, mert emberből vagyunk, és tévedünk, illetve hibákat követünk el. Akár el is veszíthetjük a pénzünket. Sokszor ott követjük el a legnagyobb hibát, ha demó számlán kereskedünk sokat, megszokjuk, nincs akkora félelem érzetünk a pénzünk iránt, majd éles számlán elvágjuk magunkat, megjelenik a pénz igazi értéke.